1. <vékony, hajlékony anyag, tárgy> folytonossága húzás v. kop(tat)ás hatására megszűnik. szakad a fonal, a papír. | <kif-ekben.> ▸ szakad róla a ruha ▸ majd a szíve szakad belé

2. vál <kif-ekben:> megszakad, félbemarad. ▸ élte szakad ▸ magva szakad ▸ vége szakad valaminek

3. <építmény> összeomolva valakire, vhova zuhan. rájuk szakadt a ház; ▸ szakadjon rád az ég | vál <sötétség> hirtelen bekövetkezve vhol ér valakit. ránk szakadt az este. | <kellemetlenség> váratlanul súlyos teherként kezd nehezedni valakire. valakire v. valakinek a nyakába szakad valami.

4. <csapadék, könny, izzadság> ömlik. szakad róla a víz. | (alanytalan) zuhog az eső. | rég <folyóvíz> vhova torkollik. a tisza a dunába szakad.

5. <folyóvíz> elágazik. több ágra szakad. | <közösség> részekre bomlik. két táborra szakadtak.

6. vál lakóhelyéről idegenbe kerül valaki. a felvidékről szakadt az alföldre.

[↔szak¹ ]

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ mag ⊕ birtokos személyjel

ó¹ fn

ó² → óv

ó³ mn

ó⁴ isz irod óh, oh

ó cxn óra.

mag fn

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;